, (él-del-et) fn. tt. éldelet-ět. Kéj, gyönyör, mennyire azt bizonyos tárgyak benyomása által érezzük. Jeles zenét, éneket hallani, valódi éldelet. Anyagi, szellemi, ártatlan, bünös, alávaló éldelet. Mennyei, felséges, dicső, művészi éldelet. Másképen: élv, élvezet.