, (ék-es) mn. tt. ékes-t v. ~et, tb. ~ek. Általán, ami ékkel bír, minek éke van. V. ö. ÉK, 3), 4). Különösen 1) valami szép v. drága szerrel czifrázott, csinosított, diszített. Virágokkal ékes hajfürtök. Gyöngygyel ékes nyak, gyürűvel ékes ujjak. Ékes öltözet, fegyver, bútorok. 2) Átv. ért. mondják a beszédről és irásmódról, mely válogatott szókból, kifejezésekből, mondatokból áll, mely a képes kifejezéseket, szónoki és költői szabadabb fordulatokat használja. Ékes beszéd, ékes mondás. Ékes szólás. Ékes toll.