, (ék-et-len) mn. tt. éketlen-t, tb. ~ěk. 1) Ami ékkel megerősitve nincs. Éketlen fejszenyél. 2) Amely önhangzó ék nélkül áll, p. o. éket-len a, e, o. 3) Amit ékszerek, czifraságok nem tüntetnek ki; egyszerü, nem czifra, nem ékes. Éketlen öltözék, nyak, karok. V. ö. ÉKTELEN.