, (rem-ěk) fn. tt. reměk-ět, harm. szr. ~je, v. ~e. 1) Molnár Albertnél, remekfalat am. offa, buccella, portio, vagyis levágott koncz, kiszabott enni való rész; leszelt darab, pl. a húsárusok vágószékeiben. Pesti Gábor meséiben is: "Egy remek húst gyorsan ellopának tőle a szatyorból; így vadászoknál a rőtvad hátrésze (Ziemer). 2) Jelent még a régieknél általán darabot. "És ereszte remek ónnot ő szájába (Et misit massam plumbeam in os ejus. Bécsi cod. Zacharias. Tárkányinál: "És a darab ónt annak szájára tevé). "Miként pányikaalmaremek, te tűgyid (orczáid). Döbrentei codex. (Énekek éneke). 3) Mesteri műdarab, melyet valaki készít, hogy az illető czéhbe mint mester bejuthasson. A csizmadiák remekként topánt, csizmát, a szűcsök ködmönt, bundát szoktak készíteni, a kovácsok hintót, szekeret vasalni, lovat patkólni stb. (Németül: Meisterstück). Remeket készíteni; a remeket megbírálni, hibásnak találni s elvetni. Innen átv. ért. mondják műről, mely a maga nemében kitünő, jeles, mesterséges, mennyiben t. i. a remekcsináló minden kitelhető módon rajta van, hogy minél jobbat készítsen. Ez remek mű, remek kép. "Elég csak hazafiaknak lennünk, sőt elég csak embereknek is, hogy ebben az isteni gondviselésnek hazánk körül véghez vitt és szembetünő nagy remek munkájában gyönyörködjünk. Gr. Teleki József. 1790. Ugocsa rendeihez.
"Mi a férfi maga? Félben hagyott remek.
Kiss János.
Alkalmaztatik az ész müveire is: Remek költemény, szónoklat, szinmű. Az ily müvek szerzői remekiróknak neveztetnek. Remekmű, remekmunka össze is íratnak.
Minthogy a tulajdon anyagi értelemben vett remek bizonyos kivágott, kimetszett, kiszabott tárgyat jelent; innen gyöke rem azon rokon gyökhangu szók osztályába sorozható; melyek vágás, metszés, szabás, illetőleg szabály által keletkeztek, ú. m. rész, rét, réteg, rés, rend, recze, redő. Legközelebb rokona talán a rémfa nevü eszköznek vagyis állványnak alkatrésze rém; t. i. rémfának mondják a hentesek, mészárosok fogasát, melyre a levágott barmot, pl. borjut, juhot, disznót lábainál fogva felakasztják, midőn bonczolni akarják. Alakjára nézve hasonló a gyermek, vétek, étek, lélek, zömök szókhoz. Alapfogalomban egyezni látszik vele a kézi mesterséget, gyárt jelentő szláv remeszlo v. remeszla. Jerney szerént, (Nyelvkincsek), mint személynév eléjön már egy XII. századbeli (1138.) oklevélben.