, (ber-ěk-ěs) mn. tt. berkěs-t, vagy ~et, tb. ~ek. Csalittal, cserjével, tövissel, vesszővel, bozóttal benőtt. Berkes völgy, határ, lapály, érmellék. V. ö. BERĚK. Régi oklevélben (1300.) előfordúl mint személynév is. Van ily nevű hegy, folyó és helység Erdélyben. Az utolsó helyr. Berkes-en, ~re, ~ről.