, (csik-l-an-d-ik) k. m. csikland-ott, htn. ~ni, vagy ~ani. Az illetésre, ingerlésre, izgatásra vegyes érzés támad valamely részén a testnek, vagy állapotán a léleknek. Csiklandik a részeg ember torka, midőn bort lát. Csiklandik a fűben a mezítlábas talpa. Csikklandik az orr, ha fűvel piszkálják. Csiklandik a bal tenyere, pénzt kap. km. Csiklandik az orra, boszuság éri. km.