, (bugy-or) 1) fn. tt. bugyort vagy bugyrot, tb. ~ok vagy bugyrok. Ruhába, lepedőbe kötözött holmi, melyet a gyalogoló háton szokott vinni. Bugyor a világ, szatyor a vénasszony. Km. Bugyrot vinni, czepelni a háton. Bugyrán kivül semmije sincs. Egy bugyorban mindene elfér. V. ö. BATU, BATYU, MOTYÓ, PONYECZ, BÚTOR, POGGYÁSZ. 2) Elvont törzsöke bugyorog szónak.