, (bút-or-os) mn. tt. bútoros-t vagy ~at, tb. ~ak. 1) Búgyort, batyut viselő, bugyorral járó. Bútoros vándorlegény. Bútoros házaló. Szokottabban: bugyros. 2) Lakási kényelemhez tartozó holmi készületekkel fölszerelt, ellátott. Bútoros termek. Bútoros szobát bérlelni.