, (bot-or-ánk-oz-tat) áth. m. botránkoztat-tam, ~tál, ~ott. Eszközli, vagy okozza, hogy valaki botránkozzék, azaz, erkölcsileg megütközzék valamiben vagy valamin; bűnre csábításai által a jámbor érzésüekben boszonkodást, utálatot gerjeszt. "Ha a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el tőled. (Máté 5. 29.) "Aki pedig megbotránkoztat egyet e kisdedek közől "Ha pedig a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd el azt és vesd el tőled. (Máté 18. Káldi.)