, (bot-or-ánk-oz-ik) k. m. botránkoz-tam, ~tál, ~ott. 1) Általán, erkölcsi értelemben valamin megütközik. Különösen: mások gonosz vagy gonosznak vélt tettein fönnakad, s a miatt hogy ezek által másokban is bünös gondolatok, gyanúk keletkeznek vagy mások is hasonló tényekre kapnak kedvet, ösztönt, boszonkodik, utálatra gerjed. Botránkozik az együgyü ember, midőn szinházi szerelmes jelenéseket lát. Botránkozik a tiszta erkölcsű, szemtelen beszédek hallatán. Botránkozik a képmutató is, de csak külsőleg. Botránkozik a jámbor ember, látván az istentelenek gonoszságát. Kiván ez ige ban ben vagy, on ěn ön ragu neveket maga mellé, pl. Vigyázz, hogy senki meg ne botránkozzék tetteidben. Némely ember hamar megbotránkozik ártatlan dolgokon is. 2) Jelent tájdivatosan annyit is, mint: vétkezik. Bizony uram, én sokat botránkoztam. "Ti mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel. "Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom. (Máté 26. Káldi.)
Elemzését illetőleg l. BOTRÁNKOZÁS.