, (bot-or-ánk-oz-ás) fn. tt. botránkozás-t, tb. ~ok. Eredeti ért. am. valamibe ütközés, belebotlás, fennakadás. Szokott erkölcsi ért. am. valamely rosz példa, s más vétke miatt belső lélekbeli megütközés, s bűnre csábító tulajdonsága fölötti boszonkodás. Illetlen magaviseletével botránkozást okozni. A jámbor hivek botránkozására kegyetlenül szólni a vallási dolgokról. "Lehetetlen, hogy botránkozások ne jöjjenek; jaj pedig annak, aki által jönnek. (Luk. 17. v. Káldi.) "Jaj e világnak a botránkozásokért. Mert szükség, hogy botránkozások jőjjenek: mindazáltal jaj annak az embernek, aki által botránkozás jő. (Máté 18. 7. Káldi.)
Elemezve: a botlik törzsből lett botlánk, (mint fal falánk, nyúlik nyulánk, nyal nyalánk), s az l-nek keményebb r-re változtával: botránk, s innen: botránk-oz-ik = botlánkozik. Csakugyan ily értelembe fordúl elő Pesti Gábornál is: "de mikoron leszállana, megbotránkozék repillésébe. LXIII. mese.