, BUTOR, (bút-or) fn. tt. bútor-t, ritkán: bútr-ot, tb. bútor-ok vagy bútr-ok. 1) Azonos bugyor szóval, lágyan, bútyor, am. csomóba, kötött, lepedőbe takargatott holmi, máskép: batu, batyu, motyó, poggyász, ponyecz. Háton czepelni a bútort. Mindene belefér egy bútorba. Ebben hordozzák a vándor életet élők minden czeleczulájokat, holmijokat. 2) A házi, lakosztályi kényelemhez tartozó készületek, ú. m. asztal, székek, pamlagok, szekrények, ágy, stb. Egyszerű, szegényes bútorok. Fényes, drága bútorokkal díszített úri teremek.
Elemzését illetőleg l. BUGYOR.