, (zsug-or-og-ó) mn. tt. zsugorgó-t. 1) Ami zsugorog, vagyis, ránczosan, görcsösen, töpörödve öszvehuzódik; különösen aki nagy hideg miatt didereg, magát öszvehuzza. Fűtetlen szobában zsugorg szegények. 2) Átv. ért. fösvényen, szegény módon, nélkülözve éldegelő, tengődő. Zsugorgó fösvény uzsorás. Éhen szomjan zsugorgó koldus.