, (szom-or-ít) áth. m. szomorít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Szomoruvá tesz vagyis oly valamit követ el más irányában, miért annak kedélye bánatos érzésben szenved. A levélben kapott kedvetlen hír megszomorította őt. Ne szomoritsd a szivemet. V. ö. SZOMORÚ.