, (huny-or-og-ás) fn. tt. hunyorgás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Állapot, midőn a szemek hunyorognak, vagy cselekvés, midőn valaki majd bezárja, majd felnyitja szemeit. Szemei hunyorgásából látszik, hogy hamiskodik. Ezen ember hunyorgását nem szenvedhetem.