, HÁBORITÓ, (háb-or-ít-ó) mn. és fn. tt. háborító-t. 1) Csendet, békét, nyugalmat zavaró; izgató, lázító. Háborító beszédek. Népeket háborító haszonvágy. Háborítók szavai után indulni. 2) Keverő, fölkeverő, émelyítő. Gyomorháborító genyedség, undokság.