, VIG, mn. tt. víg-at. Kinek kül és bel érzékei bizonyos benyomásokra kedves izgalomba jöttek, melynél fogva arczán öröm sugárzik, s megelégedett jó kedve mutatkozik mind szavaiban, mind tetteiben, főleg kitörő, élénk, péld. nevető, éneklő, ugrándozó jelenetekben. Ellentétei; komoly, komor, mogorva, szomorú, bús, bánatos. V. ö. Vidám. Víg kedvű ember. Víg czimbora. Vig társaság. Átv. ami ilyetén érzésre, indulatra gerjeszt, vagy azzal viszonyban áll. Víg elbeszélés. Víg óra. Egy víg napja sem volt. Vígjáték.
Mennyiben a vigság többnyire élénk nevetés által nyilatkozik; innen legtermészetszerűbbnek véljük, hogy e szónak gyökeleme azon természetutánzó vi hangszó, melyből részint vihog, viháczol, vihog, vigyorog, részint viczkos, viczkándozik származtak. V. ö. VI. és VICZ gyököket. További képzővel lett belőle víg, mint az üreset jelentő hi gyökből híg,= ritka, melyben sok a hiány, üresség; a messze terjedést jelentő tá-ból, tág stb. vid pedig elvont gyök, melyből ismét vid-or, vid-ám képződtek. Budenz J. egyeztetései fűrgét, élénket jelentenek, mint a finn viekkaha élénken mozgó, fürge, serény, lapp viäke, finnlapp viekka- szalad-ni. Ezen fogalomnál fogva ide sorozhatók a latin vig-eo, ,Fabri Thesaurus-a szerént = frisch, wacker, lebendig seyn, vig-ens = frisch, munter, vigor = frische Kraft, Hurtigkeit, Lebendigkeit stb.