, (vir-ad) önh. m. virad-t. A hajnal nyilik, hasad, egyszersmind az éj sötétsége oszlik, az ég pirosodni, és világlani kezd; néhutt tájdivatosan: pitymallik, villamodik. Megvirad még valaha, nem lesz mindég éjszaka. (Népdal). Megviradt, azaz reggel van. Áth. fölviradt neki, szomorú, bús, komor sorsa, állapota vidámra, derültre, jobbra változott.
E szóban különösen és megkülönböztetőleg a világosság alapfogalma rejlik, s e tekintetben gyökre nézve rokonságban van a pir szóval, mint pirul, pirkad, piros szók törzsével; nem különben a vil gyökkel világ, villám, villog stb. szókban. Ejtik tájdivatosan kettőztetve is virrad, ritkábban: verad, verrad; továbbá virjad, virnyad. A latin aurora görög αυριον, szanszkrit prátar (mane), német Morgen, frűh szók gyökei kétségtelenül egyeznek a virad szó gyökével; azonban aur-ora szóról azt tartja Curtius, hogy az am, aus-ôsa, és a görög ηως (Morgenrőthe), szanszkrit uszh, uszar (Morgen) stb. szókkal egyezteti. A többi szóról a nyelvészek véleménye inkább az előbbit (latinul: prae, prius) jelentő szók egyeztetésére hajlik. Budenz J. egyeztetései a mordvinban várhmede- (virrad-ni), várhmedema (reggel, virradat).