, (vir-ág-os) mn. tt. virágos-t, v. ~at, tb. ~ok. 1) Virággal diszlő, ami virágzik. Virágos fák, rózsabokrok. A kétlaki növények közől a hím. Virágos kender, ellentéte: magvas. 2) A miben virágok tenyésznek. Virágos kertek, mezők, rétek. Virágos edények, ágyak. Virágos növények, melyeknek virágszervei puszta szemmel láthatók, vagy legalább virágukban levő tenyészszervei közönséges nagyitóval megszemlélhetők. V. ö. VIRÁG. 3) Virággal diszített, ékesített, legyen az természeti, vagy mesterséges. Virágos ablakok, ösvények. Virágos süveg, kalap. Virágos szövet, bársony. Virágos pohár, csésze, tányér, tálcza. Átv. beszédre, eléadásra vonatkozólag, ami ékes, czikornyás kifejezésekkel bővelkedik. Virágos nyelv. Borról mondva jelent penészest, nyálkást, nyúlóst. Virágos bor. Gúnyos ért. borhimlős, borszeplős. Virágos, borvirágos orr, arcz.
"A kocsmáros beh haragos,
Mert az orra borvirágos.
A vén bakancsos. (Szigetitől).