, (vigy-or-og) gyak. önh. m. vigyorog-tam, ~tál, v. vigyorg-ottam, ~ottál, ~ott, htn. vigyorog-ni, v. vigyorgani, v. vigyorgni. Száját dísztelenül, vagy pajkosan széthuzva, fogait fitogatva, vékony éles hangon nevet, ihog-vihog. Szabó D. szerént: Fogát fitítva nevet; száját félrevonszsza. A Tájszótár szerént álnok szívből mutat kedvet, ikerítve: igyorog-vigyorog. A ki mindenikre vigyorog, senkit sem szeret. (Km.). Vigyorog, mint a gerebencsináló. (Km.). Átv. képes kifejezéssel: vigyorog a nap, midőn a felhők közől ki-kibukkan. V. ö. VICSOROG.