, (tud-or) fn. tt. tudor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Tudós, ki valamely tudományszakból az illető egyetemi kar előtt a szigorlati vizsgálatok érvényes letétele után tudományos képzettségéről szóló és tanusitó oklevéllel megtiszteletett. Hittani, jogtani, gyógytani, bölcsészeti tudor, v. hit-, jog-, gyógy-, bölcsészettudor.