, fn. tt. túzok-ot. harm. szr. ~ja. A górlábuak közé tartozó nagy, sikmezei madárfaj; orra rövid, nyaka hosszú és szürke tollazatú, háta szürke és veres pettyü, hasa fehéres, és farktollai tarkák. Teste lúdnagyságu, melynek nehézkessége miatt csak neki futamodva, és lassan bir fölrepülni. Húsa elkészítve izletes. (Otis tarda). Hazánkban nyáron a sik pusztákon szeret tanyázni. Van egy kisebb faja, melynek neve reznek v. törpetúzok. A nagy fajtát különösen lomha túzok-nak hivják. Van örvestúzok is, a nyakán örvvel. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. (Km.)
Némely tájakon csak túz, mint a vakandok vakand, a poczok pocz, a mocsok mocs. Magyar elemzéssel, mintha to-oz, tova-oz vagyis távoz szóból volna összehuzva, mert az embert megpillantva, legott távozni, tovarepülni törekszik. A szlávok is Miklosich szerént igy nevezik túz, kicsinezve: túzek. Vámbéry szerint csagataj nyelven: tugdak és tujdak.