, fn. tt. törvény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Széles ért. megállapitott, határozott, állandó mód, szer, rend, sinormérték, mely szerént a dolgoknak szükségképen történniök, folyniok, egymáshoz viszonylaniok kell. A természetben minden bizonyos törvények szerént történik, fejlődik, változik, képződik stb. A testek mozgásának, vonzó, vagy visszataszító erejének törvényei. A nehezkedés törvényei. 2) Azon erkölcsi szükségen alapuló mód, rend, szabály, mely a szabad emberi cselekvények, működések, müvek végrehajtási szerét, rendét, csinját meghatározza, szabályozza. Valamit törvényül tűzni ki magának. A költészettan törvényei ellen véteni. A barátság, a vendégszeretet törvényét megsérteni. Az udvariság törvényei ellen cselekedni. 3) Szorosb és szokott ért. erkölcsi kényszer illetőleg belsugalat, vagy kül hatalmu felsőség által hozott rendelet, mely a szabad akarattal s okos észszel biró embert kötelezi, hogy valamit tegyen; azaz, valamit parancsol, vagy tilt, egyszersmind annak általhágóját büntetéssel fenyíti. Természeti törvény, (lex naturalis, mai elnevezéssel máskép: természeti jog, észjog, jus naturale), mely az észnek általános belátásán, s a lelkiesméret sugalásán alapúl. Hozott v. szerzett v. tevőleges törvény (lex positiva, jus positivum), melyet valamely felsőség ad ki, mint kinek joga van az alattvalók cselekvésit bizonyos köz czélra irányozni; ez sajátlag egy szóval: törvény t. i. tevőleges jog. Ez ismét isteni vagy emberi, amint Istentől (a Szentirásban) vagy embertől származik. Mózes törvénye, melyet a zsidók számára Mózes irt, máskép: ó törvény, különböztetésül a Krisztus által szerzett új törvény-től. Továbbá: egyházi törvény, mely az egyház által parancsolt, vagy tiltott dolgokra vonatkozik. Polgári törvény, mely a polgári állam, és társadalom célját, boldogságát illeti. Parancsoló vagy tiltó törvény. Írott törvény, ellentéte: szokástörvény vagy szokásos törvény, mely irva nincs, de köz szokás és gyakorlat által kötelező erejüvé lett. Törvényt hozni, szabni, adni. Törvényt megtartani, teljesíteni. Törvényt szegni, általhágni. Törvény szerént vagy ellene tenni valamit. A régi törvényeket eltörölni. Szigorú törvények. Célirányos, jó, bölcs törvények. Nem mindig tollal, gyakorta fegyverrel is irják a törvényt. (Km.). Törvénynek viasz az orra. (Km.). Sok törvény, sok vétek, v. hol sok a törvény, szaporodik a bűn, v. sok törvény sok örvény. (Km.). Szükség törvényt bont v. ront v. szeg. (Km.). Nincs a szükségnek szabott törvénye. (Km.). Törvény az, amit szivem parancsol. (Km.). Legjobb törvény, legroszabb erkölcsökből származik. (Km.). 4) Mint gyűnév jelenti az egymással öszvefüggő törvények egészét, öszvegét pl. különböző népek, államok szerént: magyar törvény; német, osztrák birodalmi törvény; egyes tárgyakra vonatkozólag: sajtótörvény, házassági törvény stb. 5) A legujabb időkig kevesebbé szabatosan, de közszokás szerint e szóval fejezték ki azon fogalmat is, melynek latinul jus németül Recht felel meg, s melyet már ma jog-nak mondunk. S ,törvény mai értelemben am. szerzett v. tevőleges jog. 6) Peres igazság- v. jogszolgáltatás. Innen e sajátságos kifejezések: törvénybe idézni am. perbe idézni, hogy itéletet kapjon, törvényt szolgáltatni, azaz, jogot, igazságot; törvényt állani, a biró előtt felelelőséggel tartozni, felelőségre vonatni. Törvényben tagadás jó. (Km.). Törvényben nem jó a hamarság. (Km.). Törvényt látni, itéletet hozni; törvény utja, biró előtti perlekedés; törvényt ülni, bizonyos ügyben biráskodni stb. A régieknél gyakran tervény (mely szervény-hez közelebb áll): "Thi kegyelmetek ne adjon olyan tervénth reá. (Levél 1540-ből. R. M. Nyelvemlékek. II. K. Vegyes tárgyu. 37. l.). "Hogy the kegyelmed felől én nekem thervént thethethne (tétetne. Egyezséglevél, mely köttetett Werbewczi előtt 1523-ban. Ugyanott 18. l.). De jön elé törvény is. "Az törvények (irva: thewrwenÿek) és régi szokássok és az egész községnek és község javának ellene hogy semmith nem cselekedönk. (Ugyanott 32. l.) "Törvénynyel imádom (= védem) magamat Levél 1558-ból (Szalay Ág. 400. m. l.). Sajátságos jelentését talaljuk a Müncheni codexben: törvénytörés (adulterium, 47. l.) törvénytöret (ugyanaz, 97. l.), törvénytörő (adultera, 49. l.), törvényt ne törj (non adulterabis, 56. l.). Mint látjuk, a fordító különösen szeméremerkölcsi vagy házasságviszonyi törvényt értett a ,törvény szó alatt.
Ha e szónak eredeti jelentését a magyarból nyomozzuk, többféle véleménynyel találkozunk. Némelyek úgy elemzik hogy gyöke a tör (frangit) ige, s törvénynek azért mondatik, hogy az akaratot, illetőleg emberi szabadságot megtöri, korlátozza, az áthágást megtorolja. Sándor István szerint a törvény hajdan csakugyan jelentett törést, honnan szertörvény vagy szertörés am. legis ruptio, delictum, crimen. De ugyanezen szóból kitünik, hogy a szer hajdan anynyit is tett, mint lex, továbbá, mint constitutio regni, államszer, mely érteményben Béla Névtelen Jegyzőjénél fordul elé. Azt is vélhetnők továbbá, hogy mivel a ,szer v. ,ször szó hasonjelentésü a ,sor és rend szóval, mely alatt közrendet vagy országos államrendet is értünk, ennek pedig lényegét a törvények teszik: innen ide mellékeljük azon véleményünket is, hogy a törvény némi hangcserével (t = sz) am. szervény v. szörvény, ami t. i. a cselekvények szerét, módját meghatározza. Innen a régieknél az ugyanazon tőszóból eredett ,szerzés csakugyan azt jelentette, amit a ,törvény szó. V. ö. SZERZÉS. Azonban ha más, többé kevésbé rokon nyelvekbeli, hason szókkal hasonlítjuk össze, úgy találjuk, hogy a ,törvény szó törzshangokban egyezik némely keleti nyelvekben divatos, hason jelentésü szókkal pl. a mongol- és kalmukban türü (Kowalewski szerént am. loi, ordonnance, loi fondamentale, loi naturelle, principe, regle; usage, methode; gouvernement, administration; regence; Jülg szerént: Gesetz, Grundgesetz, Verordnung; figyelemre méltó, hogy a mongolban ugyanazon igetörzs azt teszi: szülni, szülemzeni, eléállitni, szerezni. V. ö. TÖRLEJT. A mandsuban doro (Gabelentz szerént am. Regel, Ordnung, Sitte stb.); a törökben töre (Zenker szerént am. loi, coutume, usage; le code de Dsingiskhan); az ujgurban Vámbéry szerént: törü; a persában tóra, (v. tőre? Vullers szerént am. consuetudo, mos, institutum, lex; nomen codicis legum a Csengizkhán editi); a héberben thóráh (Simon, Eichorn és Winer szerént am. institutio et humana et divina; mos, consuetudo; melyet némelyek a járáh törzsöktől [= jecit; posuit, collocavit stb.] mások közvetlenül a thór névtől [=ordo] vagy közvetve a thúr törzsöktől [= circuivit] származtatnak); sínai nyelven: taò stb. A ,törvény szóban a ,vény képző egészen magyar.