, (tom-b-or-a) fn. tt. tomborát. Húros hangszer, melyet ujjakkal vagy tollal pengetnek, s csaknem úgy hangzik, mint a czitara. "Vedd el ajándékul... tomborámat. Faludi Ferencz. (Pásztorversengés). A dunai hajóslegények tréfásan mácsikszedőnek hivják, mert mint ennek, olyan nyaka és öblözete van. Hangutánzónak látszik, valamint a doromb, gordon, brúgó, barbora tompa hangszerek nevei is. Hasonlatára képeztetett az ujabb alkatu zongora is. Tájak szerént némi módosúlattal; tombura, tambura. A persában tambur (instrumentum musicum celebre; cithara oblongiore collo, rotundo ventre; fidibus aeneis, quae plectro palsatur): máskép: dunbura v. danbura; Vullers véleménye szerént ettől: dunba bara (cauda obesa ovis).