, (tob-or-oz) önh. m. toborz-ott, htn. ~ani. 1) Eredeti tulajd. ért. hármas (két rövid, egy hosszu) topogásu, és szökésü férfias, katonás magyar tánczot jár. Ily értelemben jön elé Szabó Dávidnál is. Egyébiránt V. ö. TOBOR. Innen toborzék, vagy toborzok főnév jelent ilynemü tánczjárást. 2) A régibb hadállítási rendszerben toborzottak a gyalog és lovas ezeredekből kiválasztott nyalka, szemszer, jó tánczos legények, midőn nyilvános helyeken, piaczokon, utczákon, vásárokon zenekiséret mellett tánczolva, szökdösve, ujjongatva a fiatalságot édesgették, szólítgatták, hogy katonának csapjanak föl. Németesen: verbuvál. Az ily módon szedett legénységgel szokták akkoriban pótolni az időközben meg fogyott ezeredek tagjait. Igy gyüjtötték rendkivüli esetekben az úgy nevezett önkénteseket is.