, elavult név- és igegyök, melyből tilalom, tilos, tilt és a régies tiloszik származtak, s melyek mindnyájan némi erkölcsi távolításra vonatkoznak, mennyiben ami tiltatik, vagy tilos, tilalmas, ahhoz közeledni nem szabad, attól távolodni, tartózkodni kell; s a régies tiloszik épen am. tartózkodik. Ezen alapeszméből kiindulva legvalószinűbbnek látszik, hogy a til nem egyéb, mint hangzóváltozattal módosított tal, tol; amabból t miveltetővel lett til-t, mint a kel, telik, alik, válik igéből kelt v. költ, telt v. tölt, alt v. olt, vált. E szerint a til mint elavult főnév annyit tenne mint távol, honnan tilos am. távolos és tilt am. távolít, távollá tesz. Például ezen értelmet fejezi ki a régi halotti beszédben: "De tilutoá őt igy (egy) fa gyimilcsétől azaz erkölcsileg parancsszóval eltávolítá. Az i és o váltakoznak irt ort, bibircsó boborcsó, gyilk gyolk stb. szókban is. Egyébiránt rokon vele Vámbéry szerént az ujgur titmak és csagataj tijmak am. tilt-ani. Budenz J. szerént a finn kieltä-, észt keel-, lív kieldő- am. tilt-ani.