, (tar-orja) ösz. fn. A két főbb hímesek seregébe és födetlen magvúk rendébe sorolt növénynem; bokrétájának felső ajaka nincs, tarkója pedig meghasadt. (Teucrium). Fajai sokfélék, s közöttök főleg ismeretes a gamandor tarorja (t. chamaedrys); köznépiesen máskép csak gamandor v. zsuzsánka v. kis cserelevelü fű v. kis sarlós fű. Más ismertebb faja az életillat-tarorja (t. marum), köznépiesen: életfűve, engem szagolj, márum fű.