, (ar-at); áth. m. arat-tam, ~tál, ~ott, par. arass. Holmi vékonyabb száru növényeket, különösen füveket, gabonanemüeket stb. sarlóféle eszközzel tőről levagdal, lemetél. Búzát, rozsot, árpát aratni. Nádat, kákát, füvet, gyomot aratni. A gazt a gabona közől kiaratni. A zabot, kölest utoljára aratni. Hajnaltól késő estig aratni. Sarlós-Boldogasszonytól Nagy-Boldogasszonyig mindent learatni. Arass szívem, arass, megadom a garast; nem kell nekem garas, csak te velem arass. Arattam, arattam, kévét is kötöttem. Népd. Átv. ért. akármiféle munka, szorgalom, költség következtében hasznot, jövedelmet húz. Aki mint vet, úgy arat. Arat az ügyvéd, ha a pert megnyerte. Arat a kalmár, ha árui nyereséggel keltek el.
Ezen szó alapeszmében metszésre vonatkozik, ennélfogva rokonai: irt, ort, s mennyiben gyöke ar, előtéttel hasonlók hozzá: gyarat, sarol, tarol, farag, továbbá a hosszú ár, t. i. az árt, ártány származékokban. Idegen nyelvek közől egyeznek vele: a héber: , arab: areja, német: Ernte, ernten, régi felső német: arn, arnot, arno, arni, svéd: år, åring, latin: arare, mennyiben földmetszést jelent, szanszkrit dar (tör), arb (ront), stb. Végelemzésben mint hangutánzóhoz hasonló a magyar hars, harsan, harsog. V. ö. AR, elv. gyök.