, (bot-or-ány) fn. tt. botrány-t, tb. ~ok. Maga azon cselekvés, illetőleg erkölcsi kihágás, rosz példa, mely másokat bűnre ingerel, s ezáltal a jobbakban boszonkodást, utálatot gerjeszt; a botránkozás tárgya. Nyilvános, köz botrány. Házi botrány. A társadalmi rend, törvény, illedelem ellen elkövetett botrány. Szinházi, utczai botrány.
Helyesen alkotott, új szó; a botlik törzsből botlány helyett: botrány, mint: foszlik foszlány, vág vágány, köt, kötény. V. ö. ~ÁNY ÉNY képző.