, (bot-or-ka-al), önh. m. botorkál-t. Gyakran megbotolva, akadozva, mindenütt megütközve járkál. Sötétben botorkál. A vak koldus bebotorkálja a falut. Elbotorkál mindennap a templomba. Fölbotorkál a harmadik emeletbe. Kibotorkál a mezőre. Lebotorkál a pinczébe.
Ez ige eredetileg: botolgál, v. botlogál, melyben az l és g keményebb rokonhangu r és k-ra változtak. Az alap-gyökige: botlik.