, (borot-va vagy bor-ot-va) fn. tt. borotvát. Borbélykés, melylyel a szakált, hajat, szőrt simára bőrig lemetszik. Borotvát fenni, köszörülni, meghúzni. Széles, keskeny pengéjü borotva. Éles, angol borotva. Elmetszeni borotvával a nyakát. Ez a kés úgy fog, mint a borotva. Nem minden botból válik borotva. Km.
Ugyanezen értelemben egyezik vele a szláv nyelvekben divatos britva, melyet ugyancsak a szláv nyelvekből lehet-e elemezni, feleljenek meg rá a szláv nyelvészek. Mi magyarok e szónak alapfogalmát és gyökhangjait öszvehasonlítva így elemezhetjük: bor mint metszésre vonatkozó gyök egyezik azon bar, ber gyökökkel, melyekből barkócza, barázda, berecz (ripacs) származtak, továbbá b előtét nélkül megvan az ort, orot, arat, irt igékben, melyek mind metszést jelentenek. Miszerint borot = orot, arat, irt, innen: borotó = orotó, arató, irtó, melyből előbb: borotv, s a utóhangzással borotva fejlett ki.