többesszámu névrag, melynek hangrendi párhuzamban megfelelő társa ek, p. fal-ak, fel-ek, hal-ak, hely-ek. Ily ép alakban csak mássalhangzóval végződő nevek után járul, és pedig I. főnevek után, a) ha a gyökszóban nyilt a van, milyenek: aj, ajk, agy, fal, hal, galy, haj, had, has, nyak, vaj, vas, vad, var; b) az ékvesztő egy és többtaguak után: sár sar-ak, nyár nyar-ak, madár madar-ak, kosár kosar-ak, sugár sugar-ak, bogár bogar-ak stb. c) a j v képzőjü törzsekhez: gyapj, tarj, varj, marj, sarj, av, jav, sav, szav, tav, hav, darv, szarv, adv, magv, odv; d) mélyhangu i í után: in-ak, hid-ak, lik-ak, szíj-ak, díj-ak, híj-ak, íj-ak, szil-ak; kivétetnek s ok-val ragoztatnak: ih, csik, csín, gyik, kín, nyirk, zsír, sír s némely mások; e) hosszu á után valamivel zártabb ezekben: ág, ágy, áll, ár, háj, hárs, hát, ház, kád, máj, nyál, szál, tál, száj, nyárs, szár, szárny, táj, tár, tárgy, társ, vágy, váll, vár, melyek után tájejtéssel az a átváltozik o-ra, p. ház-ok, váll-ok; f) a több szótaguak közől, a fentemlített ékvesztőkön kivül, az alom képzőjüek után, melyek egyszersmind hangugratók: hatalm-ak, szidalm-ak, oltalm-ak stb. II. melléknevek után, ha mélyhanguak, általános szabály szerint járul, nevezetesen a) gyökszók és törzsek után: lágy, rosz, tág, új, rút, sok, vad, bús, dús, gyors; b) ezen számnevekhez: három, nyolcz, húsz, száz; c) a multidőbeli igenevekhez: holt-ak, mult-ak, tanult-ak; d) a fokozott melléknevekhez: jobb-ak, nagyobb-ak, okosb-ak; e) az ékony, ály, ány, vány, ánk, ár, asz, as, ás, os, az képzőjü melléknevek után, mint: hajlékony-ak, szikály-ak, sovány-ak, halvány-ak, nyulánk-ak, kopár-ak, kopasz-ak, hálás-ak, házas-ak, okos-ak, igaz-ak: Kivétetnek a) atag, p. hervatag-ok, b) talan, p. nyugtalan-ok, c) ag, gazdag-ok, d) ar, or, pazar-ok, gondor-ok, e) és az os képzőjüek, midőn főnévül használtatnak, p. kalapos-ok, t. i. mesteremberek; kalapos-ak, a kik kalapot viselnek.
Bővebben l. K, mint többesképző.