, SZOMORUSÁG, (szom-or-ú-ság) fn. tt. szomorúság-ot, harm. szr. ~a. Szomorú állapot vagy tulajdonság; bűbánatos kedélyüség. Ellentétei: vidorság, jókedvüség, öröm. Az öröm nyomain jár a szomorúság. (Km.). Szomorúság is hasznos, ha nem tartós. (Km.). Néha egy szomorúság fölér a halállal. (Km.). Tűrhetlen szomorúság a kebles háború. (Km. ). Alakra hasonlók hozzá a szintén kedélynyomasztó nyomorúság, sanyarúság, keserűség.