, fn. tt. az első jelentésben szirt-ot, a 2-ik jelentésben szirt-et. 1) A nyakcsigolya csontjának kidudorodó csuklója, vagyis tarkó, nyakszirt. Nyakszirton ütni valakit. 2) Folyók és tengerek mélyéből emelkedő szikla, kőszirt. A kőszirten hajótörést szenvedni.
Mind két jelentésénél fogva azon r gyökhangú szók osztályába sorozható, melyek valami magasat, emelkedettet, kidudorodót jelentenek, mint, szaru, taré, tarkó, torlik; előhang nélkül orj, orom stb. Egyezik vele a latin sirtis; a törökben pedig szïrt am. hát.