, SZIGORU, (szig-or-ú) mn. tt. szigorú-t v. ~at, tb. ~k v. ~ak. 1) Szükölködő, szorúlt állapotú, nyomorú, sanyarú; hitvány, sovány. Szigorú életet élni. Szigorú szegénység. 2) Erkölcsileg szoros, fegyelemtartó; előljárói, hivatali kötelességéhez s jogaihoz pontosan és tágítás nélkül ragaszkodó. Szigorú apa, szigorú úr, szigorú tiszt, szigorú biró. Szigorú e járás, végrehajtás. Szigorú vizsgálat. V. ö. SZIGOR.