, (szaty-or) fn. tt. szatyor-t v. szatyr-ot, tb. ~ok v. szatyr-ok, harm. szr. szatyr-a. Úgy nevezett gyékénykákából vagy szittyóból, szalmából kötött kétfülü kosár, melyet puha anyagánál fogva öszve lehet lapítani. Szatyrot kötni. Karra fűzni, vállra vetni a szatyrot. Szatyorral menni piaczra. A czigányasszonyok szatyorral járnak. Gúnyos köznépi nyelven jelent banyát. Vén szatyor. Szatyor a vénasszony. Eléfordúl némely közmondatokban is: Rátartja magát mint a kétfülü szatyor. Jön megy, mint Apátiban a szatyor. Egy pénzes szatyornak két pint bor az áldomása. Két pénzes szatyornak egy pint bor az ára. Káldi azon szittyó kosarat, melyben a kisded Mózest vizre bocsátották, szintén szatyornak nevezi.
Székelyes kiejtéssel: szotyor. Anyagánál és alaphangjánál fogva rokon a szittyó, és a galandot jelentő szatying szókkal. V. ö. SZITTYÓ. A német Zecher, mely Campe szerint csak az ausztriai németeknél divatos, alkalmasint a szomszédos magyar ,szatyor-ból módosult.