, (sus-t-or-og) gyak. önh. m. sustorog-tam, ~tál, sustorg-ott, htn. ~ni v. sustorg-ani. Mondjuk nyers fáról, vagy más növényről, midőn tűzre tétetvén nedvei susogó hangot adva kifakadoznak. Sustorog a nyers fűz. Sustorog a nyirkos dohány ere a pipában. Szélesb ért. dörzsölés, vagy dörzölödés alatt holmi leveles test susogva mozog. Sustorognak a száraz falevelek, midőn a szél forgatja. Ez igében a középképző or rokon ol képzőhöz, mintha volna sustol, sustolog; ily alakuak lustol, füstöl.