, (soh-aj-t-ás) fn. tt. sohajtás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Azon belérzelmi hangnak kitörése, melyet sohajnak nevezünk, továbbá, a vele egyesült vágy, fájdalom, keserv stb. Titkos sohajtások. Istenfélő, buzgó sohajtás.
"S chaoszába elmerít,
Mint egy cseppet az oczeán,
Mint egy sohajtást az orkán.
Berzsenyi. (Életphilosophia).
"A sohajtás tartja bennem
Még az életet;
Keblem a sok sohajtástól
Szinte megreped.
Vörösmarty. (Kis leány baja).
V. ö. SOHAJ, OHAJTÁS, FOHÁSZKODÁS.