, (ala-bor) fn. tt. alabor-t, tb. ~ok. 1) Talp vagy váluszabásu eszköz, a hegyi szekereseknél, melyet az ereszkedőkön a kerék talpa alá tesznek. 2) Szintén szekeresek eszköze, melyet emeltyűül használnak, pl. tengelykenéskor. Magyarországban ritkább, a székelyeknél közdivatú.
Elemezve: alá-bor, amit a kerék alá borítanak; vagy az alap törzstől alap-or. Hangra hasonló hozzá az illir kolobar, melynek első alkatrésze kolo kereket jelent.