, (szig-or-od-ik) k. m. szigorod-tam, ~tál, ~ott. 1) Szükölködő, szegény, sanyarú, nyomott állapotra jut; soványodik, hitványodik. 2) Mások iránti kötelességeinek, jogainak gyakorlását szorosan, keményen, tágítás nélkül, a kiszabott fegyelem szerint kezdi gyakorolni. Eddig engedékeny előljáró volt, de egy időtől fogva mind inkább szigorodik. A sok kihágások miatt szigorodik a fegyelem.