, fn. tt. szěděrj-et. l. SZĚDĚR. Azon r gyökhangú szavaink egyike, melyek részént az alapértelem módositása végett, részént egyszerű toldatképen j hangot vesznek föl, milyenek or orj; mar marj; tar tarj; var varj; sar sarj; ir irj; őr őrj; fér férj; eper eperj.