, (söm-ör) fn. tt. sömör-t, tb. ~ök, harm. szr. ~e v. ~je. A bőrön tovább harapódzó fakadék neme, mely gyuladással, és kis hólyagocskákkal szokott párosulni, s melyek a kóros bőrt ránczossá, töpörödötté, bibircsóssá, egyenetlenné teszik. (Herpes, impetigo). Gyökre és alapfogalomra rokon hozzá csömör, mely bőr alatti csomósodásokban jelenkezik továbbá hömör (tuberculum). Azon ör or képzők szók egyike, melyek ragozáskor a képző hangzóját el nem vetik, mint mások pl. csöbör csöbröt, vödör vödröt, gödör gödröt, tükör tükröt stb.