, (sör-te) fn. tt. sörté-t. Keményebb, és vastagabbféle fölmerevedő szőr a disznónemü állatok orján, azaz, hátán. Fekete, szürke, fakó sörte. Sörtéből meszelőt, kefét kötni. Különösebben a vaddisznó kemény, hasadt végü szőre, melyet dühében felborzogat. Átv. gúnyos ért. igen durva szálu haj. Növénytanban, sörtéhez vagy szőrhöz hasonló, de igen merev kiemelkedések a növények külbőrén. (Erdészeti Műszótár). Némely tájakon: sěrte.
Gyöke sör v. sěr egy jelentésü a sörény fn. gyökével. Mi képeztetését illeti, hasonló a serte-perte, szókhoz, melyekben a t átalakult d, serde-perde, mely hasonlatnál fogva a sörte is am. sörde az elavult sörd törzsöktől. V. ö. SERTEPERTE; és SÖRTVÉLY. Rokonságait l. SZŐR alatt.