, mn. tt. róná-t. 1) A székelyeknél jelent ösvényt, vagy utat; Csokonainál is eléjön: "Sűrü rekettye közt vezet egy róna bé. 2) Baranyában am. kerékvágás. 3) Szélesb ért. sík, lapályos, egyenes fölszinü. Róna föld, vidék. Használtatik önálló főnevül is. A rónán sebesebben lehet hajtani, mint a hegynek. Rónán fekvő helységek.
"Régi ismerősim: a nyilt szabad róna,
És a zúgó nádas, mintha erdő volna.
Tompa M. (Alföldi képek).
Egyezik vele a székely jelentésben a mongol orom (trace, vestige, chemin), sőt ugyan ennek egyik értelme: barázdák, vágások, vonalak (francziául sillons, stries) megvan a baranyai szólásban is. Harmadik jelentésben egyezik vele különösebben a szláv roveny am. egyenes, hasonló, továbbá rovina és rovnyina am. lapály. Véleményünk szerént e szónak gyöke lehet a magyar ró is, sőt a székely és baranyai értelem szerént a róna nem más mint rovott út, mivel az ösvény és kerékvágás rovatékhoz vagyis bevágott vonalhoz hasonló. (Hát a franczia rue hol vehette magát? melynek egyik értelme a Regnier szótárában: ausgehauene, strassenähnliche Lücke). Szélesebb értelemben véve pedig minden lapály úgy tűnik fel, mintha le volna róva, vagy tarolva, mint lerovott, letarolt térség. Tehát mindkét értelmezés szerént am. róvma v. róvna; valamint ,völgy törzse is a ,vál igével áll fogalmi viszonyban.