, (pót-or) fn. tt. pótor-t, tb. ~ok. Molnár A. szerént latínozva am. "scurra, erro. E második jelentésnél fogva egy a bódor szóval, melyből bódorog, bódorgó (azaz, csavarog csavargó) eredtek. A scurra (bohócz) mellékértelemül veendő, mennyiben az ily személyek házalni, bódorogni szoktak. Szabó D. így értelmezi: lézzegő v. lézengő, kóriczáló, kurittoló, csélcsap, csélcsapó, bitang, lődörgő, lőzér, szarahora, illi-sillő, országvilágkerülő.