, (tám-t-or-od-ás) fn. tt. tántorodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A mozgásban levő állati testnek az egyensúly középpontjától félre biczczenő tévedése. Különbözik tőle: tántorgás, mely folytonos vagy gyakori félrebillenést jelent, ellenben tántorodás, egyes vagy kezdő billenésre vonatkozik.