, TÁNTORITHATLAN, (tám-t-or-ít-hat-[at]lan) mn. tt. tántoríthatatlan-t, tb. ~ok. Átv. szilárd jellemü, vesztegethetlen erkölcsü, elhatározott akaratú, kit se az erkölcs utjáról félre vezetni, elcsábítani, se elveinek megváltoztatására birni nem lehet. Határozóként am. tántoríthatatlanul.