, (szom-or-og) gyak. önh. m. szomorog-tam, ~tál, szomorgott, htn. ~ni v. szomorgni v. szomorgani. Folytonosan vagy gyakran szomorú. Némileg különbözik tőle szomorkodik, a mennyiben ez a szomoru érzésnek mintegy visszaható, amaz pedig csak egyszerű folytonosságát jelenti.