, (szom-or-kod-ik) k. m. szomorkod-tam, ~tál, ~ott. Kedélyét folytonos szomorú érzések háborgatják, epesztik. Kedveseinek eltávozásán szomorkodik. Szomorkodni gyarlóság, kétségbeesni bolondság. (Km.). Ne szomorkodj légy vig, nem lesz ez mindég így. (Népdal). Ellentétei: örvendez, vigadoz.