, (sup-or-a) fn. tt. suprá-t. Vékony, hajlékony vessző, mely hajtogatás közben suppog; különösen, melylyel valakit ütnek, vernek, virgás. Gyöke a hangutánzó sup, törzse az elavult supor ige, melyből lett részesülő supró, módosítva supra. Rokon hozzá hangra és alapfogalomra suháng. V. ö. SÖPRÜ.